Omnia Vincit Amor
Kábítószer, szenvedély szenvedélybetegség című könyvem 2000-ben jelent meg.
Azóta ez a szerény kiadvány főiskolai egyetemi jegyzetté vált, de folytatásának megírására nem került sor. Bár már több év is eltelt, de mondanivalójának aktualitása nem változott. Változtak a jogszabályok, maguk a szerek de ennek a problémakörnek a dinamikája nem.
Az emberiség történetére visszatekintve mindig voltak, akik nehezen találták meg létük és az őket körülvevő dolgok értelmét. Ezek az emberek bármely korban is éltek, nehezen viselték azt, ami mások számára a legtöbbször mindennél drágább kincsnek szánított; az életet. Úgy tűnik az emberi intellektus fejlődése, az ember által létrehozott technikai színvonal lehetőségei gyorsaságában és intenzitásában túlhaladták általános fejlődésének lehetőségeit. Az egyenlőtlenség egyre jobban elmélyült nemcsak a technika különböző szintjein, hanem az ember individuális lehetőségeiben is.
Mindez a társadalmi viszonylatokban is viharos változásokat okozott és okoz. Értékvesztések, új értékrendek alakulnak ki és az ember biológiai kötöttségénél fogva egyre nehezebben képes követésükre. Kiszolgáltatottá és magányossá válik, ha nem találja meg saját létének és az őt körülvevő világnak az értelmét. Pedig egyre fontosabbá válik számára, hiszen csak ennek birtokában válik képessé arra, hogy megőrizze az egyetemes és maradandó értékeket, köztük a természetet és az elvontabb morális-etikai kötődések értékét, mely saját fennmaradásának záloga.
A kiszolgáltatottság, a magány érzése ellen a pszichés állapotok megváltoztatásával lehet védekezni, de lehet védekezni aktív tevékenységgel, produktummal, sikerekkel, önmegvalósítással, pozitív emberi kapcsolatok kialakításával is. A szellemi intellektuális fejlődés, a modernizáció, megváltoztatja a világot és ezt a világot nem mindig képes biológiai lényünk megfelelő tempóban követni. Ez minden kornak és civilizációs változásnak sajátja volt, és minden kor adott kultúrája ismerte annak lehetőségeit, hogy hogyan tegye könnyebbé a valóság nehézségeinek elviselését.
Visszatekintve a könyv bevezetésének részletére, ma már mindenki számára egyértelművé vált az, amit akkor jeleztünk. Az élveszületések száma csökken, az ország népessége fogy. Az emberek kiszolgáltatottaknak és védteleneknek érzik magukat. Biológiai lényük az egyetlen amellyel foglalkoznak. Korunk divatos betegségei (a szorongásos megbetegedések, a pánik, a depresszív kórképek) mind ezzel vannak összefüggésben, ami sajnos már testi szinten a pszichoszomatikus bettegségek szintjén is népbetegséggé vált.
Az ember fél, mert elvesztette transzcendentalitását, kiszolgáltatott, mert nincs kapcsolata saját lelkével, saját szellemiségével. Nincs kapcsolata az univerzummal, nincs kapcsolata Istennel. A gyermek legfontosabb védelme és védettsége a család, abban az értelemben is mint érték, kezd megszünni. Az anya, az anyai a női leértékelődik, de az apa, az apai is. Pedig a kisgyermek számára a legfontosabb az anya, hiszen élete első szakaszában szimbiotikus kapcsolatban él vele. Ezt a kapcsolatot nem lehet durván, sérülés nélkül elszakítani. Az édesapa pedig már első pillanattól fogva a biztonság, a szeretet, a védelem a kisgyermek számára. A neurotikus, bizonytalan, identitásproblémákkal ésegymással dominanciaharcot folytató szülőpár legfontosabb életfeladatát teszi tönkre.
Napjainkban különösen szükség van lelkiekben erős anyákra, akik képesek a családot szeretetben összetartani, a gyermek fejlődését követni érzelmi, értelmi és erkölcsi nevelését biztosítani. Ez az ősi magyar család erősségének alapja. Az apa szerepe is alapvetően fontos és meghatározó, de másképpen. A fejlődési szakaszoknak megfelelőn hol az egyik, hol a másik szülő kerül előtérbe. Ennek a törvényszerűségnek, ennek a folyamatnak a megszakítása szomorú következményekkel jár mind a gyermekek, mind a szülők számára.
Gyakorlati következményeit naponta látom a családjogi perek, a gyermekelhelyezési perek kapcsán. Harc folyik a gyermekért, de nem az ő érdekében. Az apák, leggyakrabban az önmagukat tanultnak tekintő értelmiségiek szinte társadalmi presztisvesztességnek élik meg, ha a gyermek saját édesanyjához kerül. Természetesen van amikor bármilyen kicsiny a gyermek az édesapjához kell, hogy kerüljön.
Az anya, a nő háttérbe szorítása, a család szétzilálása, különösen Magyarországon bír jelentős hatásokkal. Magyarország védőszentje Mária. Boldogasszony Anyánk. Ennek transzcendentális üzenete van. Ezt az üzenetet meg kell érteni.